Magas vérnyomás a régi időkben

Teljes szövegű keresés Fűben, fában orvosság Álmosdon a régi, orvos és patikaszerek nélküli világban felettébb nagy szerepe volt a különböző népi gyógyászati ismereteknek.

Fűben, fában orvosság — tartotta itt is a néphit, s a nemzedékről nemzedékre hagyományozott tapasztalat és gyakorlat mindmáig nagyon gazdag, akárcsak a hozzájuk kapcsolódó babonás cselekedetek.

A település lakói szerfelett sokféle növényt alkalmaztak belsőleg, külsőleg, tea, pakolás, kenőcsök formájában a különböző betegségek gyógyítására. A növények közül számos fajta megtermett a kiskertekben, jelentős részüket a falu határának homoki részén, az erdők alján, utak mentén, a Kék-Kálló-dűlőben, a Daruláb nevezetű réten, a régi zsidó temető környékén gyűjtötték, másokat pedig a fekete földi részen a Nagy-árok és a Sziget környékén.

Köhögéscsillapítónak és a gyomorsavképzést akadályozónak tartották az akácfavirág teáját.

A mikrojellel történő kórházi ápolás kötelező intézkedés. Ha a sérült megtagadja a kórházba utazást, meg kell győzni. A diagnózis előtt az orvosok nem tudják meghatározni a stroke méretét, helyét és típusát, és megfelelő kezelést írhatnak elő a beteg számára. Az agyat tomográfiai úton vagyis amikor az ellenőrzést rétegenként végezzük ellenőrzik: számítógép a megjelenítést röntgen segítségével hajtják végre ; mágneses rezonancia: ebben az esetben az agy lehetővé teszi egy nagy mágnes megjelenítését. Jobban lehetővé teszi, hogy pontosan megvizsgálja az agy szerkezetét; pozitronkibocsátás.

A minden kiskertben fellelhető borsfű teája — amellett, hogy a borsfű a borsot helyettesítette a táplálkozásban, s kiváló ízesítője volt a húsoknak, befőzéskor az ecetes uborkának — jót tett az alacsony vérnyomás, bélhurut, felfúvódás és köhögés ellen. A bors-fodormenta teáját nyugtatóként, étvágygerjesztőként, szélhajtóként, fejfájás, magas vérnyomás 30 éves kor és gyulladások borogatásaként használták.

A vizimentát fürdőkhöz használták. A bazsalikom a régi öregasszonyok kedvelt növénye volt.

Hogyan kezelték a magas vérnyomást régi időkben

Templomba menet imádságos könyvükbe tették vagy zsebkendőjükbe fogták, hogy illatosak legyenek. Ugyanerre a célra használták még a Boldogasszony levelét és az istenfa illatos ágacskáit is.

Teaként gyomorerősítő, étvágygerjesztő, bélrenyheség, haspuffadás elleni szer. Itta a betegségben szenvedő hét napon át víz helyett is. Régen a kertek alján, mezsgyék megjelölésére ültetett bodzabokrok friss ágait lehántva a háncsból rozsliszttel jól kigyúrt tésztát készítettek, azt a dagadt lábra kenték.

Hűlés, nátha ellen bodzavirág, szikfűvirág és hársfavirág teát itattak a beteggel. A temetőben található borostyánlevél főzetét bőrbaj, ótvar ellen, fejtisztítószernek használták. Amilyen gazdag és sokrétű a burgonya felhasználása a táplálkozásban, ugyanúgy a népi gyógyászatban is — Álmosdon.

A rózsakrumpli levét gyomorégés, gyomorsavtúltengés megszüntetésére alkalmazták. Burgonyakásából meleg borogatást készítetek tüdő- vesegyulladásra, kólika ellen, fekélyre és gennyesedésre.

A héjában főtt krumpli levét gégehurutra, hörghurutra és álmatlanság ellen itták. Szemhéjgyulladás borogatására, égési sebre nyers reszelt burgonyát használtak. A fekélyt és a gennyes sebet egész nyers burgonyával kilencszer megkerekítették, és azt a keresztútnál eldobták: aki azt felvette, arra ment át a betegség.

A mindenütt fellelhető csalán levelének főzetét reuma, köszvény, viszkető bőrkiütés, vérszegénység, aranyér, cukorbaj, tüdőbaj elleni szerként használták.

Erősebb hatást váltott ki a gyökeréből készült főzet. Reumás és bénult testrészeket friss csalánnal korbácsoltak.

Már a harminc felettiek magas vérnyomása is veszélyes lehet

Hajhullás elleni szert is főztek apróra vágott zöld leveléből. Egy marék csalánból fél liter vízzel és fél liter ecettel fél órán keresztül kellett főzni, majd leszűrni, ezzel a készítménnyel dörzsölték be minden magas vérnyomás a régi időkben a fejbőrt. A csipkerózsabogyó nevezték seggvakarcsnak, nyakvakarcsnak, mert a gyerekek pajkosságból egymás nyakába, nadrágjába tették a magvát, és az viszketés okozott szárított húsából készítettek erős főzetet hólyaghurut, cukorbaj gyógyítására vagy ha vizelési zavart, vérvizelést, hólyaggörcsöt, gyulladást tapasztaltak — napjában háromszor itatták a beteggel.

A diófa szárított leveléből készült teát vértisztítóként használták.

Fűben, fában orvosság

Daganatos betegségre külsőleg, belsőleg egyaránt jónak tudták. Csontmegbetegedés, szemgyulladás, foghús-megbetegedés, általános gyengeség tünetére is diófalevél-teát adtak reggelente a betegnek. A dióburokteát hószámzavarkor, fehérfolyás elleni öblítőként alkalmazták.

Az Öreg szőlőskerti és a legelőutak mentén található ezerjófűből készült teát a megzavart gyomorműködés rendbe hozására használták, valamint aranyérbántalmak enyhítésére. A Selindi út dűlőjén vadon termő mérgező farkasalma a gyógyítóasszonyként ismert Dókáné kertjében még a közelmúltban is fellelhető volt. Főzetét sebek borogatására, kimosására használták.

Régebben a magas vérnyomás viszonylag ritka betegség volt, csak az elmúlt évtizedekben vált a hipertónia valóságos népbetegséggé. Miért van ez így?

Gyógyulásukat elősegítette, anélkül, hogy fertőzés állt volna elő. Reuma, izületi bántalmak kezelésére fürdőt készítettek belőle. Mérgező volta miatt csakis külsőleg használták. A Sziget rétjein mindenütt fellelhető fekete nadálytő a legkedveltebb gyógynövénynek számított Álmosdon.

Az idősebb emberek még napjainkban is alkalmazzák törésre, zúzott sebekre, csonttörésre, a hegképződés elősegítésére, visszérgyulladásra borogatásként. A kiásott fekete nadálytő gyökerét megmosták, lereszelték, és tejben vagy vízben megfőzve az említett betegségek gyógyítására használták, régen éppúgy, mint ma. Csak annak a növénynek a gyökere gyógyít, amelyik nem virágos. A reumás és köszvényes testrészre hét napon át meleg pakolást alkalmaztak. Ideggyulladáskor a fájdalmat gyorsan megszünteti.

Télen a szárított gyökeret felaprózva vízben főzték meg.

1. Start Page Hogyan kezelték a magas vérnyomást régi időkben Hogyan kezelték a magas vérnyomást régi időkben A magas vérnyomást elsődlegesen a megnövelt vízfogyasztással kell kezelni.
2. Hogyan kezelték a magas vérnyomást régi időkben
3. A törlés kéréséig
4. Словом, все идея.
5. Magas vérnyomásból származó demencia

Régen minden szalma- és nádtetős ház tetején megtalálható volt a fülfű ez a kövirózsa. A növény nedvét vöröshagyma levével összekeverték, és a fájós fülbe cseppentették.

Forró sóra öntve, kis vászonzacskóban a beteg füle alá tették, és meleg takaróval betakarták. Ezt a gyógymódot ma is eredménnyel alkalmazzák. A fokhagyma napjainkban is általános népi medicina érelmeszesedés, magas vérnyomás ellen. Vízben vagy tejben főzve bélférgek ellen itták vagy beöntést készítettek belőle. Ótvar és magas vérnyomás a régi időkben ellen is használták a régi időkben bedörzsölőszerként. A réten növő fűzfa, fehér fűz fiatal ágairól lehántott kéregből és a nedvből egy-két kiskanálnyit fél liter vízben teának megfőzve a szert állandó hasmenés, gyomorgörcs és lázzal járó betegségek esetén alkalmazták, kétóránként egy evőkanállal adva a betegnek.

Köszvényes bajokra és vérköpés esetén is hatékonynak tartották. A homoki erdőrészen található galagonya virágából főzött teát a szívbetegekkel itatták. A vadgesztenyefa leveléből főzött teát szamárköhögés ellen vetették be.

A termés héját a hasmenést megszüntető kiváló házi szernek tartották.

A Nagy-árok mentén termő görög széna másképpen vadlucerna magvából pépes borogatást készítettek daganatos sebek gyógyítására. Régen szokás volt a szűzdohányt a görög széna virágával illatosítani.

A gyermekláncfű vagy csorbóka gyökerének és levelének főzetét májbajban, sárgaságban szenvedő betegnek adták.

MIÉRT NEM JAVASOLJÁK AZ ORVOSOK A VEG

Hatékonynak tartották krónikus ekcéma esetén is, ilyenkor naponta háromszor kilenc napon át itatták a beteggel. A régi javasasszonyoknál nagy becsben állt a gyöngyvirág. Levelét és virágát szívbetegek gyógyítására használták. Alkalmazták fejfájás, szédülés esetén is. Gutaütéskor levendula és gyöngyvirág ecetes kivonatával dörzsölték a beteget.

Gyökere az impotencia és fehérfolyás népi gyógyszere volt. A hársfa virágából készült teát mindig csak forrázták.

Meghűlés ellen alkalmazva bodzavirággal, szikfűvel, borsmentával keverve, mézzel, melegen elfogyasztva jó izzasztónak tartják ma is.